Ellenállás: jog és szankció
Ha nincs jogunk ellenállni a zsarnoki kormányzati rendszereknek, az emberi jogokról való beszéd csak üres fecsegés.
Ha nincs jogunk ellenállni a zsarnoki kormányzati rendszereknek, az emberi jogokról való beszéd csak üres fecsegés.
Lehet, hogy a magyar nők tiltakozása az abortusz szigorítása ellen különösebb következmények nélküli erkölcsi kiállás marad. De az sem zárható ki, hogy fontos mozzanata egy kibontakozó, szélesebb rendszerellenes tiltakozásnak.
A küszöbön álló válsághelyzetben nem csak a politikai uralom a tét. A szolidaritás elapadt forrásainak pótlása aligha képzelhető el a szenvedéshez való viszonyunk átértékelése nélkül.
A parlamenti ellenzék katasztrofális állapotban van. Most az is kérdéses, hogy releváns szereplője marad-e a magyar politikának. Legalább két nehéz csapdahelyzetet kellene sikeresen megoldania, hogy erre esélye legyen.
Ahhoz, hogy megértsük, mi történt velünk április 3-án, és milyen mozgásterünk van a következő időszakban, azt kell tudatosítani önmagunkban, hogy bár a választás következményei nagyon is valóságosak, maga a valóság alapvetően mégiscsak jelentős részben társadalmi konstrukció. A NER folytatódó regnálása az előttünk álló kihívásoknak csupán egyik dimenzióját érinti. Korunk fojtogató strukturális paradoxonjainak fényében kijelenthető, hogy a késő modernitás elkerülhetetlenül az új társadalmi formákkal való kísérletezés kora.
Orbán újabb kétharmados többsége érthetően letaglózta az ellenzéki közvéleményt, szavazókat, aktivistákat és politikusokat. Nyoma sincsen a 2018-as választást követő dacreakciónak, egyelőre csak a tanácstalanság és az apátia látszik. Bár még csak az első napok kétségbeesett reakcióit látjuk, a formálódó közmegegyezés iránya világos: a közös indulás semmit sem hozott az ellenzéknek, Orbánt “ebben a rendszerben” nem lehet legyőzni. A magam részéről ezeket az állításokat szeretném megvitatni.
Az idei magyarországi választásokra visszavonhatatlanul rányomja a bélyegét az ukrajnai háború. Nemcsak azért, mert háttérbe szorította a kampány belföldi témáit, hanem azért is, mert meghatározza a következő kormány mozgásterét. Ezúttal nem csupán az a kérdés, hogy a NER politikai szférán túli „kiépülése” folytatódik-e, vagy egy megosztott, mégis a kormányváltás reális lehetőségét 2010 óta talán először magában rejtő ellenzéki összefogás tehet kísérletet a NER „visszabontására”.